17. Országos klubtalálkozó, Alsóörs, 2006. augusztus 25-27.

2006.08.25 - 2006.08.27

17. Országos klubtalálkozó, Alsóörs, 2006. augusztus 25-27.

Péntek reggel a tali napjára ébredtünk, amikor is a Balatonról érkezett infók elég rémisztőek voltak, ami az időjárást illeti. De persze, ez senkit nem riasztott vissza.

A legelső csoport, aki Alsóörsre ért, az a „nyaraló-csoport” volt, ők Fertődről jöttek át. A második csoport Budaörsről 13 órakor indult – volna, de lett belőle 15 óra is. Mire ez a csoport a kempingbe ért, az időjárás is magához tért és kitartott egész hétvégén a szép idő. Utána folyamatosan érkeztek a részvevők.

Alapvetően két program volt pénteken: TUZI-éknak bort szerezni valahol, ez időtartamát és bonyolultságát tekintve külön megemlítendő, illetve este a sütögetős traccsparty. A társaság ismét hozta a formáját, néhányan igen sokáig kitartottak az este folyamán. Ez reggel jól olvasható volt az érintettek tekintetében.

Szombat reggel fél 10 körül befutott a szombati csoport, majd fél 11-re megérkezett az autóbusz, amivel átmentünk Tihanyba. Egy félóra szabadidő állt rendelkezésre shoppingolni, majd 11:30-kor idegenvezetéssel bementünk a templomba. Ott egy nagyon érdekes előadást hallgathattunk meg az Apátság történetéről, külön megemlítendő a Szent Wartburgáról szóló rész. :)

Az előadást sajnos egy apró közjáték zavarta meg: egy francia csoport érkezett a templomba és az (egyébként magyar) idegenvezetőjük magát mit sem zavartatva elkezdte az előadását franciául. A mi idegenvezetőnk nem sokáig viselte ezt el szerencsére és igyekezett helyretenni az ifjú „kollegínát”.

Az Apátság megtekintése után egy újabb félóra állt rendelkezésre a busz indulásáig. Alsóörsre visszaérkezve következett az ebéd, ami úgy tűnt, mindenkinek ízlett és senki nem állt fel éhesen az asztaltól.

Délután többen fociztak, majd néhányan a Balatont is kipróbálták. Volt aki tollasozott, mások beszélgettek. Késő délután került sor egy különleges és Európa szerte méltán híres francia vendégművész előadására, igen nagy sikerrel. Joel Buton francia vándor fakír tartott bemutatót, melynek során többek között szöges ágyon feküdt, miközben a klub hölgytagjai álltak a mellkasán és a hasán.

És hogy miért is híres Joel Buton? 1999-ben Nantes-ban kelt útra, hogy 10 év alatt gyalogosan bejárja Európát. Mostanáig 23 országban járt, több helyen is polgármesterek, városi elöljáróságok fogadták. Mintegy 32000 km-t gyalogolt, minden holmiját egy talicskán tolva, eközben aláírásokat gyűjt a taposóaknák ellen, amit 2009-ben, az útja végén akar átadni az egyesült Államok elnökének. Néhány nemzetközi oldal az eddigi útjáról: Lengyelország Skócia Szlovákia Észtország Észtország Írország Norvégia Nagy-Britannia Különleges szerencsének köszönhetjük, hogy pont a Mégane Klub találkozójának idejére ért Alsóörsre. Magyarországról Horvátország felé folytatta az útját, amely során mintegy 43.000 km-t gyalogol 2009-ig.

A délelőtt folyamán folyamatosan érkeztek a Thalia Klub tagjai is, akik aztán estére csatlakoztak a piknikhez. Jó volt velük is megismerkedni, de természetesen ők elsősorban egymással ismerkedtek, beszélgettek, hiszen nekik ez volt az első ilyen találkozójuk.

Vasárnap reggel még érdekesebb (mondhatnánk értelmesebb) tekintettel kerültek elő néhányan a sátrakból. De azért a fél 12-es gyülekezési időpontra mindenki összekészült, aki jött Herendre. Kb. 12-kor indult a konvoj és nem sokkal fél 1 után értünk a Porcelángyárhoz. Ezután a Minimanufakturát látogattuk meg, ahol először egy kisfilmet vetítettek a gyárról. Ez inkább reklám filmnek tekinthető, mint ismeretterjesztőnek, de látványos és érdekes volt.

Ezt követően fázisról fázisra megtekinthettük, hogyan is készül a herendi porcelán. Láthattuk az alapoktól egy csésze, illetve csészealj készítését forma alapján, majd utána az „alakos” porcelánszobrok készítését láthattuk. Külön érdekesség volt a „csipkézett” porcelántárgyak készítése, ahol a késsel vágják ki a mintából a felesleges alapanyagot. Hibázásra nincs lehetőség, mert nem lehet javítani, ha elvétik a vágást!

A következő asztalnál a festést láthattuk, ami megint csak hihetetlen kézügyességet és türelmet igényelt. Ekkor arra a közös nevezőre jutottunk, hogy nem nekünk való feladat lenne ez, de aztán csak kitett magáért a Klub! Renaultos Amanda lánya beült az egyik munkahelyre, ahol éppen egy vázát festett az ott dolgozó hölgy és ő is festhette a vázát! Ez a váza nem egy látogatóknak szánt bemutató darab volt, hanem valódi, eladásra készülő dísztárgy. Így elmondhatjuk, hogy az egyik, talán többszázezer forint értékű herendi váza a Megane Klub „kézjegyét” hordozza Amanda munkája által.

A manufaktúra után beültünk a Kávézóba, ahol a egy-egy kávéra vagy ásványvízre láttak vendégül bennünket, amit természetesen herendi porceláncsészében szolgáltak fel. Ezt követően megtekintettük a Porcelán Múzeumot is, ahol leghíresebb, itt gyártott darabok vannak kiállítva, némelyik majd 175 éves, az 1830-as évek elejéről származnak.

A múzeum alján egy eredeti kemence tekinthető meg, amit kb. a 20. század második feléig használtak, akkor tértek át a földgáz fűtésű kemencékre.

A Múzeum után a búcsúzkodás következett, majd kisebb csoportokban elindultunk hazafelé. Volt még lehetőség tekézni is a helyi tekepályán, aki nem sietett haza.

Aztán a nap végére az időjárás is visszavonulót fújt és többen már esőben értek haza, de szerencsére a találkozó idején ragyogó időnk volt, így semmi nem rontotta el a hangulatot.