"Az alábbiakban szeretnék néhány sort szentelni az autó tisztítás és ápolás különböző részfeladatainak. Bizonyára a legtöbb dolog a többség számára evidenciának hangzik majd, azért bízom benne, hogy sokaknak sikerül "újat is mondanom". :-) Aki autómosóban mosat, az többnyire passzív szemlélője a folyamatnak, ám az alábbiak elolvasása segíthet a megfelelő technikával dolgozó műhely kiválasztásában és persze a tehénkéjüket maguk ápolók is profibban végzik majd ezután a csinosítást. :-) Mosás Akár magunk mossuk az autót, akár egy "mosó műhelybe" visszük, fontos tudni néhány alapvető dolgot:

• Nyáron általában rovaroldással illik kezdeni a kezelést (télen ez persze kimaradhat). Az ehhez szükséges szerek általában szupermarketekben vagy nagyobb autós boltokban beszerezhetőek. Létezik pumpás kivitel, de akár hab forma is, jómagam inkább a folyadékot ajánlom, mert ezzel könnyebb nagyobb felületet kezelni és jobban eléri a kényes helyeket (pl. hűtőrácsok közötti szűk rész). Kezdjük tehát felhordani a szert a kocsi rovarral szennyezett részeire (szélvédő, motorháztető, hűtőrács, visszapillantó tükrök házai, első lökhárító és (köd)lámpák). Ugyanezzel kezdik a müveletsort az autómosók többségében is. Fontos, hogy ne kezdjük el "kapargatni" a bogártetemeket, hagyjuk egy kicsit hatni a folyadékot (egy perc általában elegendő). Igazából a folyadék feladata a bogárhullák feloldása, a teljes tisztítást maga a mosási folyamat hátralévő része (előmosás, mosás, öblítés) végzi el.  
• A rovaroldást az előmosás (tkp. a kocsi "bevizezése") követi, illetve télen ez az első müvelet. Fontos, hogy nyáron a hideg vizet lehetőleg minél inkább szétoszlatva, ne egy vastag sugárban öntsük az autóra, ugyanis, ha elötte tűző napon akár 50 fokig felmelegedett a kocsi fényezése, a hirtelen jött 30-40 fokkal hidegebb víz nem biztos, hogy jót tesz a lakk és festékrétegnek. Ha magunk mosunk, érdemes a locsolócsövet a napon hagyni és a benne lévő felmelegedett vízzel spiccelni a kocsira a tetőtől lefelé haladva. A mosókban gőzborotvát használnak, amely jóval kevesebb vízzel dolgozik és azt igen apró cseppekben viszi fel a karosszériára, így itt ilyen módon küszöbölik ki a hirtelen hőmérséklet változást. Télen ugyanez vonatkozik a forróvizes mosásra: lehetőleg kerüljük el a hirtelen nagyfokú hőmérséklet különbséget! (Volt egy szomszédunk, aki egy fazék forró vízzel akarta jégmentesíteni a szélvédőt: a hirtelen hőterheléstől azonnal berepedt az üveg!). Természetesen a Mégane-ok gyári fényezése igen jó minőségű, de azért nem árt egy kis odafigyelés. Az előmosás során (felülről lefelé haladva) jól öblítsük át a keréktárcsákat is, leoldva a rárakódott homok és sár nagyobbik felét. A kerék amúgy is speciális felület: a fékbetétből makacs, sötétszürke por rakódik a felnikre, a dísztárcsákra, ami a nagy hő hatására igen nehezen távolítható el a hagyományos eszközökkel. Erre a célra speciális felnitisztító folyadékokat lehet beszerezni és az előmosás elött ezt ajánlott a kerékre permetezni. A hatás azonnal jól látható: a szürke kosz egyből oldódik, sikálni nem kell. Az autómosókban általában külön kell fizetnünk ezért, a hagyományos szivacsos-samponos mosás nem viszi le teljesen a koszt. Az egész előmosási folyamat lényege: eltávolítani a nagyobb, nem túl makacs szennyeződéseket, megelőzendő a későbbi fázisban a szivacsos mosás és az ottragadt nagyobb méretű kosz szemcsék kölcsönhatásának nyomait a lakkrétegben.  
• Az előmosás után jöhet a mosás. Ehhez használjunk jóminőségű autósampont (mosogatószer kizárva), amiből létezik ú.n. viaszos kivitel is. Nos, én nem érzékeltem jelentős különbséget a síma és a viaszos sampon között, a választás ízlés dolga. Egy tiszta vödörbe engedjünk kézmeleg vizet (hidegben kevésbé aktív a sampon). Használjunk nagyméretű szivacsot, ezzel könnyebb dolgunk lesz (kapható speciális autómosó szivacs is, szerintem a "mezei" is teljesen jó). Haladjunk itt is felülről lefelé: a tető után a szélvédők, az ablakok, a tetőoszlopok, a tükrök, majd a motorház, az ajtók, a csomagtér ajtó, a lökhárítók és a kerekek következzenek. Fontos, hogy ne fordítva haladjunk, hiszen a legretkerebb kerékről lemosott koszt ezzel felhordanánk a fényezésre! Ha szükséges, menet közben cseréljük a samponos vizet, amennyiben azt túl piszkosnak találjuk. A szivacsot ne nyomjuk túl erősen a karosszériára, gyengéden dörzsöljük a felületet. A felvitt rovaroldó hatására a rovarok teljesen eltűnnek ezzel. A szivacsot gyakran öblítsük, de ne nyomjuk le a vödör aljára (ahová a nagyobb méretű szennyeződések lemerülhetnek és ezeket így újból "felkenhetjük").  
• Ha tetőtől talpig lecsutakoltunk a tehénkét, akkor öblítsünk: itt előnyösebb a bővizü locsolótömlő, egyenletesen, felülről lefelé haladjunk.  
• A szárazra törléshez szintetikus szarvasbőr törlőkendőt ajánlok: ez eléggé cseppmentesen töröl és viszonylag sok vizet képes beszívni (azért gyakran csavarjuk ki, mert egy idő után csak megtelik).

Viaszok Tehénkénk újkori fényét sokáig megtartja, ha rendszeresen (3-6 havonta) viaszos kezelést kap tőlünk vagy egy műhelytől. A műveletet csak frissen mosott és száraz autón végezzük, a piszkos autón lévő porszemeket a dörzsölés miatt felkarcolhatják a lakkréteget! A művelethez puha (pamut) rongyok használata javasolt (nálam bevált a keresztben kék, piros vagy zöld csíkozású háztartási törlőkendö is: olcsó és tiszta, használat után eldobandó). Egyik rongy a felhordáshoz, a másik a fényezéshez használatos. Viaszokból széles a választék, nekem speciel a Sonax piros tubusos folyékony keményviasza vált be): ez napsütésben is használható (nem hagy foltot a forró karosszériára "rásült" viasz), nem színezi el a fekete műanyag elemeket (általában óhatatlanul is hozzáérünk a ronggyal) és remekül oldja a makacs, kátrányos szennyeződéseket is (ehhez azonban külön rongyot használjunk). A viaszt felhordás után finoman kenjük el (egyszerre kb. 50*50cm felületet kezeljünk). Pár másodperc száradás után egy másik, tiszta ronggyal töröljük le a felesleget, fényesítsük ki a felületet. Ezt követően haladjunk ugyanilyen módon tovább... Kaphatóak színes viaszok is, ha találunk a fényezésnek megfelelőt, használhatjuk ezt is. A fehér viszont minden színhez jó, magam is ezt használom. A viaszoláshoz az érzékeny bőrűeknek javallott gumikesztyu, bár egy kézmosás és egy kis kézkrém használata is eltünteti a viasz kellemetlen érzését (hiába, nem a bőrünkhöz optimalizálták.). A viaszolás fárasztó tevékenység: az intenzíven végzett munka vége felé már elfáradhatnak karizmaink. Az első esős napon azonban jóleső érzéssel konstatálhatjuk, hogy az esőcseppek piciny golyócskákba tömörülnek a lakkrétegen és a lejtős felületről maguktól le is gurulnak. Ekkor láthatjuk, hogy igenis jó munkát végeztünk! :-) Amikor a víz már nem áll össze apró cseppekbe, akkor ideje megismételnünk a kezelést (2-6 hónap és néhány autómosás után). Autómosókban a tisztítás végén szintén kérhetünk viaszos kezelést (kb. 400Ft), de ez egy gyengébb hatásfokú, vízszerű anyag, amelyet általában sajnos messze nem olyan egyenletesen hordanak fel, mint mi a hagyományos "krémes" viaszt, no és tartóssága is töredéke az igazinak. 2 mosás között azonban megfelelő lehet, ha nincs időnk pepecselni (a vizet ez is jól látható módon lepergeti). Apróbb karcolások "eltüntetése" Apróbb, nem túl mély karcolások esetén (ahol csak a lakk és esetleg a festés felső rétege sérült) az újrafényezés helyett próbáljunk meg "alternatív gyógymódokat" alkalmazni. A tisztára mosott, száraz felületre a kocsi színével megegyező színű viaszt hordjunk fel és ezt a karcolás irányára merőlegesen, puha ronggyal finoman dörzsörjük el. Pár másodperc száradás után ismételjük meg a folyamatot, akár négyszer, ötször is. A végén egy tiszta ronggyal fényesítsük ki. Érdemes kipróbálni még a színes viasz "krétákat", ezek talán még hatásosabbak (kb. úgy néznek ki első pillantásra, mint egy női rúzs). Természetesen egy idő után meg kell ismételnünk a kezelést, de talán jobb, mint az egész elem újrafényezése, ami az eladásnál számtalan kellemetlen kérdés elé állítja majd az eladót. Fentieket mindenki saját felelősségére végezze el, az egyes szerek használati útmutatójában foglaltakat tartsa be!