107.000 km körül elkezdett csöpögni a termosztátházból a hűtőfolyadék. Nem vészesen, csak egy kicsit. Azóta mentem az autóval közel 1.000 km-t és a csöpögés egyre erősödött, de még így sem volt vészes. A szerelőm, aki 1992 óta foglalkozik Renault típusú autókkal 300 km-re lakik tőlem. Akkor szoktam hozzá ellátogatni, amikor meglátogatom a szüleimet, de ez most nem volt tervbe véve, legutoljára a hátsó féktárcsákat cserélte ki és akkor ő vette észre a csöpögést. Mivel én nem vagyok autószerelő, kiscit féltem a feladattól, de egyre cukkoltam magamat: képes vagy rá Toby! :)

Az utolsó lökést az adta meg - hogy saját magam álljak neki - hogy el kellett halasztanom a hazalátogatást de ez nem hatotta meg a csöpögést így cselekednem kellett. A hozzávalókat korábban megvettem: termosztátház (utángyártottban nem lehet kapni), termosztát (bár a régi is jól működött, nem szerettem volna kétszer megbontani a vízkört), szigetelőgyűrű (erre végül is semmi szükség nem volt).

Sajnos magáról a csöpögésről nem sikerült használható képet készítenem a megbontás előtt, mert a fényképezőgépnek túl szűk volt a hely. Tavaly októberben amikor megvettem az autót, végignéztem hogyan légteleníti a rendszert a szerelőm, így némi tudás birtokában belevágtam az otthoni kivitelezésbe. A termosztátházat 3 db 10-es csavar rögzíti a hengerfejcsonkhoz:

Első lépésként összeszedtem a szerszámokat amiket otthon találtam. Volt 10-es csillagkulcsom és villáskulcsom is, sőt, még dugókulcs is akadt. Sajnos ezek semmit sem értek, mert a termosztátház olyan helyen van, amit nagyon nehezen lehet megközelíteni. Hiába, autószereléshez profi szerszámok kellenek. A csavarokat hosszas erőlködés után sem sikerült meglazítani, inkább hagytam az egészet, nehogy megsérüljön a csavar feje. Átmentem a szomszédba, mert tudom róla hogy otthon szereli mind a négy autóját, nem is csalódtam: kaptam tőle profi Beta 10-es, csuklós dugókulcsot: ezzel nagyon hamar sikerült kioldanom a fránya csavarokat! Köszönet érte utólag is! :respect Persze nem ezzel kell kezdeni a műveletet, hanem azzal, hogy nem vesszük le a kiegyenlítő-tartály tetejét! Ezzel megakadályozzuk hogy a levegő bejusson a rendszerbe a hűtőt és a termosztátházat összekötő gyorsszorító megbontása után. ez ugyanis a következő lépés.

 
Ez a gyári gyorsszorító igen elmés és egyszerű szerkezet: egy kombináltfogóval egyszerűen össze kell csippenteni a két kallantyút és már oldódik is. Előszőr tehát ezt a vastag, a hűtőbe vezető csövet vettem le, azután a másik, vékonyat, ami a kiegyenlítő tartályba vezet. A módszer ugyanaz:
 

 A vastagabb tömlő alá tettem egy kis edényt, hogy az abból kifolyó hűtővizet leengedjem. Mondanom sem kell, hogy az egész művelet megkezdée előtt győződjünk meg arról, hogy a motor hideg, mert különben csúnyán megégethetjük magunkat! Volt is ebből otthon egy kissebb veszekedés, mert szombaton használni kellett volna az autót délután, de akkor nem tudtam volna megcsinálni a cserét csak este, amikor nem lett volna jó kis természetes fény és egyébként is más programunk lett volna: fürdetés. :) Szóval a termosztátházról lecsatlakozott a két cső, jöhetett a 3 csavar lazítása, majd a ház levétele. Utána így négy ki a csonk:

A csonkban még benne ül a termosztát. Annyira be volt szorítva (látszólag) hogy még csak nem is csöpögött, de ahogy hozzáértem, elkezdett folyni a hűtővíz. Gyorsan visszatapasztottam, de már nem volt visszaút. Fél kézzel azt fogtam, a másikkal pedig tapogatóztam valami edény féléért. Sajnos semmi sem volt a közelemben, ordítani pedig nem lett volna elegáns, (moddjuk a feleségemnek hogy hozzon valamit) így elfojtottam egy káromkodást és lesz ami lesz alapon kivettem a termosztátot. Kb. 2 liter víz ömlött a betonpadlóra, mea culpa Green Peace! Mialatt megszűnt a csöpögés, szemügyre vettem a kiszerelt darabokat: a házat és a termosztátot:
 
Jobban megnézve a két kiszerelt alkatrészt, észrevettem a vízkőlerakódásokat a házon és azt, hogy a ház csonkhoz érintkező részében (síkban) 1 mm-es deformáció van, a termosztát szigetelőgyűrűje pedig elöregedett. A kettő együtt vezetett a csöpögéshez. Az új szigetelőgyűrűre azonban nem volt szükség, mert az új termosztáton volt, erről nem szóltak az értékesítő kollegák, (de legalább a Renault figyelt!) így feleslegesen dobtam ki 600 Ft-ot. Vagy talán mégsem, mert lesz egy otthon tartalékba. :) Az utángyártott termosztáthoz szigetelőgyűrű sem jár, így ha ti is cseréltek majd, venni kell! Következő lépésként elővettem az új házat és jól megkentem semleges kémiai bázisú sziloplaszttal (-40-től + 180 C-ig hőálló) a felfekvő részeket (a csonkon is), majd betettem a csonkba az új termosztátot (aminek a gyártója és a típusa teljesen megegyezett a régivel), majd visszacsavaroztam a házat:

Ezután visszatettem a csöveket, jól megnézve hogy a bilincsek jól zárjanak, majd kinyitottam a kiegyenlítő tartály tetejét, aminek az alját még éppen ellepte a hűtővíz. Feltöltöttem a maximum szint felé, majd vártam hogy belefollyon a blokkba a víz. Ezután megint utánatöltöttem, majd következett a légtelenítés. Elindítottam a motort, majd hagytam kicsit melegedni, azután kétezres fordulaton addig járattam, amíg a víz be nem melegedett és a termosztát ki nem nyitott.

Ahogy elkezdett forrni a víz, úgy dolgozta ki magából a levegőt. Ez a művelet kb. 10 percig tartott, majd amikor kidolgozta magát, lekapcsoltam a motort és visszacsavartam a kiegyenlítőtartály sapkáját. Nem sokkal később elindult a család vásárolni, a vízhőfokjelző stabilan a megszokott értéket mutatta: jó munkát végeztem. :) Másnap reggel utántöltöttem a tartályt Renault Type D készrekevert hűtőfolyadékkal a maximum szintig, ellenőriztem hogy az új ház nem csöpög e, majd gratuláltam magamnak az első komolyabb autószerelői műveletemhez. :beer Utóirat: sajnos a művelet közben le kellett vennem a légszűrő rezonátordobozát és a sokadik oldalra hajlítást már nem bírta ki a gégecső: elrepedt. :( Mivel ennek a csőnek az a szerepe hogy a motortér elejéről a rezonátordobozon keresztül a légszűrűházba vezesse a levegőt, be kellett foltozni a repedést. Visszahajtottam a csövet, eldolgoztam a rést, majd finom széles és vékony ragasztószalaggal átkötöttem. Ezután nájlonfóliából készítettem egy harisnyát rá, majd erre jött a hideg és meleg álló Pattex Power Tape:

Hogy máshol se legyen gond, végigragasztottam vele az egészet, majd utána megkapta a végső borítását, a hővisszaverő alumíniumszalagot, amely -60 és +180 C között hőálló:

Végezetül egy (madár)távlati pillantás az istállóra, ahol a 108 ló lakik (de már nem sokáig. :)