A Tajga Réme 3. - Feltámad a Halál

A Tajga Réme III. - Feltámad a Halál
Szerző: Natalyel

Rekonstruált underground kubista-neoavantgard performance a Szent Apokrif Iratok alapján, Teremtésmítosz és Apokalipszis, színuszellipszis a szinapszisok között. A felvonás ilyentén módon önértelmezését veszti, számuk végtelen. Kezdetben vala a sötétség. Balról a Léteztethető Világegyetem, jobbról annak Eseményhorizontja. A kamera svenkel, középen az Ősrobbanás szélén két szénalapú amőbahuszár, országúti mikroszockó, két elfeledett zippzár a sliccen, lógatja a lábát a Reménytelenség néma, fekete gleccsere fölé.
- Igor, létünk értelmetlen, mint egy kulcsnak a kártyázó tehenek között...
- Igazad van Szergej, eónok óta bűnhődünk, mert felzavartuk a KapaApacsot... Szakállam szilánkjait széthordta a szél, fejed fullánkos fibrillálása fúrja aurám alatti antagonisztikus akaratom. Szergej, nem kéne véget vetnünk felpumpált majd levizelt életünknek?
- Igor vessük le hát magunkat a galaxis spirálkarjáról, és szöttyenjünk bele a feledés Grafitszürke temperájába, legyen vége száműzetésünknek...

Már épp szuttyannának a möttyentett dezintegrálásba, mikor agyukba hatolva a felvisít a Vörös, vijjogva tépi tudatuk lezárt rekeszeit a süvöltés, s egy tetraérdes hang hasogatja testüket:
-Warning van! Titkos pásztorok, itt az utolsó megmérettetés ideje! A fél világegyetem és 28 milliárd dimenzió összefogott, hogy együttes erővel a Sivárságok Zúzmarátlan Örömnélküli Temetetlen Térnélküliségébe, Yrgalmatlanul Mindenségtelen és Ötlettelen Tagadáslétű Tátongó Yukába (Yrgalmatlan Yuk, duplaYé), azaz a Minden Semmiségek Semmiségeinek Semmiségébe, a Megnevezhetetlenül Abszolút és Megkérdőjelezhetetlen Nemlétbe taszítsa a Dolgot, a Kimondhatatlant, a Rettenet Lángját, A Szent Lé örök Antilényegét, a Borzadva Vicsorgó Pusztulatot, a Mindent Elcsoffasztó Szurcsanást - a Felsőholt Pont JelAdót!!!

Igor és Szergej sréhen egymásra slippantanak, megvonják a vállukat, majd lepukkant esztergagép sebességével, búvalbélelt képpel elcsosszantgatnak a felszakadt térszövedék szubatomikus hasadékáig. Mindeközben feláll a szőr a hátukon s ömnmagukba fordulva némán vinnyognak és sikítanak félelmükben. Este lett és reggel: esőnap. Reménytelen rímtelen romokon a hasadt hegyek hasán kénytelenül ténytelen tengerek tendere tornászik a pukkant planktonok paktumjain.

"A mi autónk" - hirdeti a frivol felhők fuvallata a Szeléngázos Uránmentes Zárható Utasterű Kurblitirisztoros Izotópizzítású Irídiummotorról. Mert reklám pedig mindenhol vagyon, még az Összevont Dimenziók Életformáinak Mindenekfelettálló Akkreditációja 26. érzekszervvel észlelhető határolófalain is. Ám Igor és Szergej, a két betyárgigász, pollenvadász és tehénhalász járt a létrejöttük helyszínén, bár nem lehetett volna, s látta hogyan készülnek az Iridummotorok, ám a titkot örökre magukba zárták. Az Akkreditáció tagjai vakon vibrálnak. Gondolati kacsaikon kecsesen kommunikálnak, s titkos terveiket túrva kapkodva keresnek kiutat a kilátástalanság kátyújából. Mellettük Gázóriás-esszencia csillagköddel megbolondítva, melytől tompul tudatuk s a tárgyalás tivornyába csap át. Mintha csak egy klub grillpartyján lennénk. A két oxigenizált fehérjelovag nyaka bekushad, szubatomikus rezgéseik elhalnak, sunnyognak somolyogva a sarokban, surrogva somfordálnak a gáznedű tégelyei felé...

Este lett és reggel: másnap. Másnap-osan. A Mindent Eldöntő Csatamezőn, a tér egy totalizáltan bekalibrált pontján. Igor feje hologramsárga szilánkokat vet, agya Szíriuszi Békanyálböde kiterjedésűre zsugorodva, Laokoón-vertikális pózba dermedve, Szergej nyálcsorgása 30ezer km-enként cserélt feketeolaj-állagú, szemei derékba kötve, puhán debil mimikája súlyos deformáltságot sejtet, s mindeközben térdelőpózban kísérli meg modellezni a mitokondrium irreverzibilis koagulációjában résztvevő alkotóelemek kémiai összetételét. A Seregek kész, a csapda áll. Ám... leírni hatatlan. A Szörnyűséges Dolog jelenik, s kezében egy új fegyver: Gigászi toronycsapágy! Erre nem készült a fél világegyetem és a 28milliárd dimenzió egyesített hadereje! A csontok recsegése elnyomja a 22. galaxis összeomlásának roppant hagját, lények százmillióinak és teheneinek eltűnése a létből gravitációs összehúzódást okoz s kisebb feketelyuk kezd örvényleni helyükön, A Jeladó orkánként való hihetetlen haragja bolygókat sodor a napjukba s titániumfelhőt fakaszt a mélytengeri algákból...

Ekkor valami sorsszerű történik. Igor és Szergej, a színuszgörbébe átdeformálódott két vokalizált algoritmus mellett, kedvenc tehénkéjük kérődzik. Egyszer csak Szergej felkiált:
-Hoppávigyázat! - A tehén megijed, s ekkor Igor rápirít a marjára: a kérődző összeroskad, majd mint a főnix a virtuális valóságának formavilágában, víztengerből tűzzé válva, feneke Igor hatására denevérszárnyat formázva, hatalmasra tátja száját s felbőg. Szája vizet okád, árasztja a Dolgot, s erre Az sisteregve olvad bele önnön forráspontjába, gonoszsága besül - majd orra bukik.

Igor és Szergej magához tér hullámaiból, bár derékig vízben, de ujjonganak mind. Ám a két hérosz tudja mi a dolga: a Torx kulcsokkal csúcsot formáznak, s elkiáltják magukat:
- A Vízpumpát!
A pumpa aranyfényben úszik, mágikus netovábbja ezoterikus ingákat hajigál, majd Igor és Szergej kezei között extraoszcilloszkópikus hatásmechanizmusba lép: cumpog, a víz slummog s lefolyik a Világ Határán - de A Dolog ott van. Bizony, legyőzettetett. Csatatér üres. Határtalan hepaj hullámzik a horizonton, hívek hahotáznak huncutul, s a vigadalom világosságában vihognak a vének is...

A kamera lassan betér a bátor barátokra, akik vállvetve vándorolnak immár virgonchátsójú tehenükkel... És látá a Minden Világmindenségek Isteneinek Istene hogy a tehén jó. Sőt, a vízpumpa is jó. Sőt, Igor és Szergej is jó. Sőt, a korai olajcsere is alapjában véve jó. És megteremté azt, mely mindezt egyesíti - az újgenerációs tehénkét.

Este lett és reggel: harmadik nap A kép sötétedik, a felirat elindul, a kamera továbbkúszik... Yrgalmatlan Yuk. Záródik össze. Halványan felsejlik valami ott bent, mélyen a sötétben... valami fog valamit... ami úgy néz ki, mint egy megsebzett - Toronycsapágy. A kamera sötét lesz.

V É G E

A Szerző jegyzete

A trilógia harmadik, s egyben befejező darabjához érkeztünk. Eme három részes eposzban felsejlik mindaz, mi a XX., illetve a XXI. században vállunkra súlyként nehezedik vagy elménket illatos, friss szellőként cirógatja. Létében feldereng gyermekkorunk legmeghatározóbb élményei közül számos ingerküszöb-feszegető esszencia: a filmek közül a Csillagok Háborúja, Alien, olvasmányainkból a kelet-orosz népmesék jellegzetes alakjai, Asimov, Frank Herbert, Arthur C. Clarke és a Sztrugackij-testvérek science-fiction jövőképei, sőt, nyomokban még Shakespeare-i szilánkok és Bibliai formációk is meg-megjelennek. Görög drámák és Vejnemöjneni balladák, közép-európai regék és kelta hitvilág tündérmeséinek összegyúrt zűrzavaros egyvelege ez - pontosan olyan, mint amivel a mai korban a média önt nyakon minket. Titkos utalások (duplaYé, illetve az Irídiummotor teljes nevének kezdőbetűi), asszociatív metaforák (Szent Lé örök Antilényege: azaz az üzemanyag, mint mozgató őserő ellen időtlen idők óta harcoló entitás), rávilágítások valóságunk szubsztanciális matériáira ( Irídiummotorok létrejöttének helyszíne - a szerző mintegy rámutat kegyetlen világunk soha be nem teljesülő álmaira, soha meg nem valósult klubtalálkozóira; denevérszárny, mint korunk jellegzetes batmobil-dizájnja), anagrammák - ezek tarkítják hőskölteményünket. Mégis: mondavilágbeli trilógiánk legfontosabb erénye nem pusztán a szórakoztatás, hanem ráébreszt egy nagyon fontos empirikus alapelvre: minden szutykot és hülyeséget összekotyvasztó műből, mint a kohéziós erővel nem rendelkező minden világokból összehabart nagytanácsból csak egy "Összevont Dimenziók Életformáinak Mindenekfelettálló Akkreditációja"-szerű értelmetlen, tudat- és létnélküli kocsonyás amorf káosz keletkezhet - mint egy kelés a bőrön. Zavar, viszket és szabadulnék már meg tőle. Ezért csodálatos Igor és Szergej gigászi harca a Gonosz ellen: mintegy megtisztít, fellazít, reménnyel tölti el a befogadót, és egy új korszak hajnalának vízióját tárja elénk. Összefogásuk és bajtársiasságuk, vakmerő tetteik, melyekkel beírják magukat a történelem kőtábláinak sorai közé, egynémely gyarló tulajdonságaik ellenére is csak még valóságosabbnak láttatják s héroszi magasságokba emeli őket. Fogadjuk hát oly tárt szívvel áldozataikat, mint ahogy ők tennének: "...feláll a szőr a hátukon s ömnmagukba fordulva némán vinnyognak és sikítanak félelmükben." Zárszóként emlékezzünk Prostatikus Vogon Jeltz, a híres Vogon költő mondataira a trilógiával kapcsolatban: "Némely metafizikai szóképet igazán különlegesen hatásosnak találtam, és a ritmikai eszközök is érdekesek, ahogy jól érzékelhetően ellenpontozzák a metaforák szürrealizmusát mely a szerző könyörületes lelkéből fakadó humanitásra alapozódnak és átszövik az egész versstruktúra gyökét, itt szublimálva, ott transzcendentálisan, összességében pedig összhangra törekedve a másik alapvető kettősségével, míg a befogadó átható és életteli betekintést nyer a mű ad hominem mondanivalójába."

 Telamon Glass Kft