Technikai kategória:
Abban a korszakban készült, amikor állítólag a legpocsékabb francia autókat gyártották. Nem különösebben kirívó formaterv, és a vezetésétől már ránézésre sem fog kiugrani a szívünk a helyéről. Ki a rosseb vesz meg egy ilyet? Én.
Nem most volt ez, hanem 2004-ben, akkor volt ötéves. A színétől eltekintve ugyanolyan volt, mint a tizenhét éves, 300 ezret futott tesztalanyunk, úgyhogy tulajdonképpen tartós teszt következik. Mivel az én Mégane-omat a faterom hozta ki a szalonból, és nem csak akkor vezettem, amikor öt év elteltével megvettem tőle részletre, első kézből vannak információim arról is, hogy milyen volt újonnan.
Ez a fészliftelt verziója az 1996-ban megjelent Mégane-nak (Phase 2, ahogy a franciák mondják). A megjelenésen sokat nem változtattak, és vita tárgya, de szerintem jót tett neki, hogy orrán a szellőzőlyukak helyére a náci sas szárnyai kerültek. Ebben a formában 1999-2002 között volt kapható, és megjelenésekor egy jól bevált recepttel kínálta a Renault. Egységnyi pénzért ebbe pakolták bele a legtöbb hozzáférhető extrát. Nem mellesleg korának egyik legbiztonságosabb autója volt, egy híján az összes csillagot lehozta a vásárlók kedvéért az égről. Karosszériaválasztékban sem volt hiány, ifjúkori önelégültségtől fűtött, sárló lányokat kajtató csávó és nyugodt családapa is megkaphatta a magáét: kupé, kabrió, négyajtós, ötajtós, és kombi is rendelhető volt. A motorokból is lehetett válogatni bőséggel, 1,4-től a 2,0-ig minden volt két decinként, és kétféle 1,9-es dízellel is meg lehetett venni. Tesztalanyunkba a 95 lóerős, 1.4 16V került.
A cikk folytatása:
http://totalcar.hu/tesztek/2017/07/18/hasznalt_renault_megane_rn_1_4_16v_2000/