Technikai kategória:
A Mégane II formáján lehet, és érdemes is vitatkozni, de az kétségtelen, hogy a bátorság elismerésre méltó. Szubjektíve nekem a Mégane II formavilága kicsit sok, a Scénic II-é viszont pont jó. Felismerhető benne az eredeti Mégane, de valahogy pont annyit nyújtottak rajta, hogy a legszélsőségesebb elemek, az első-hátsó lámpák épp fogyaszthatóra szelídültek. Elmúlt a hátsó kalapdoboz-dizájn is, jó ez, ahogy van.
Íratlan szabály lehet a Renault-nál, hogy az aktuális Scénic mindig jobban kell kinézzen, mint az alapjául szolgáló Mégane. Így volt ez a Scénic I-nél, amit az autós dizájnerszakma kevés sikeres hölgyeinek egyike, Anne Asensio tervezett. Asensiót le is nyúlta a Ford, meg közben a szögletes is visszatért, főleg a Renault-nál, így a Scénic II formatervéért már egy szigorú férfi felelt.
Oldalról sem kelt nehézkes buszlimuzin-hatást, és kellemes a hasznossal, hogy a tető vonala miatt elöl hatalmas lesz a fejtér, a hátrafelé lejtés pedig jó aerodinamikai tulajdonságokat ad. Ha most kéne pénzben fogadni, arra tennék, hogy a Scénic formája néhány év múlva frissebbnek hat majd, mint a Mégane-é.
Uras dolog a kártyás ajtónyitás és indítás, amit még aLaguna II-ben láthattunk először. Aztán a pszeudo-kártyás változatot a Megane II-ben, ami jóval olcsóbb, viszont nem lévén több, mint egy kártya alakú slusszkulcs, egyesíti a kártya és a slusszkulcs összes hátrányát: nem tud többet, mint hagyományos megoldás, de ha ráülünk, mindketten megbánjuk.
A cikk folytatása:
